A WPCC betűszó a táncos szolgálatunk alapja. Hiszen Isten igéje az alap, mely útmutatást ad, támogat és iránymutatást ad számunkra. Elsődleges kell hogy legyen, hogy ismerjük az igét és rajta keresztül igyekszünk folyamatosan jobban és jobban megismerni Istenünket. Így tudunk róla szólni a táncunk által. Ez azonban nem lehet statikus. A kapcsolatunk vele folyamatos kell, hogy legyen. Az ige szavait nem szabad emberi elmével magyaráznunk. Tőle kell iránymutatást kérnünk. Egyéni és közösségi imaéletünk is szükséges ahhoz, hogy engedelmes és alázatos szolgálók maradjunk és hogy szolgálatunk folyamatos imaháttérrel lefedve biztonságban tudjon működni. Hiszen a zászlós a seregben is az elsődleges célpont. Az ellenség fő célja, hogy a zászló földre kerüljön, ezzel véget vetve a csatának. Fontos ezért az is, hogy a zászlós a neki elrendelt helyen és időben álljon bele a szolgálatba. Elkötelezett szívvel, tudva és ismerve mi a feladata. Ennek alázattal alavetnie magát. Fontos, hogy mind a szolgálata mind a szolgálaton kívüli elete is Jézus követésével történjen. Szentelje magát , életét, eszközeit az Úr szolgálatának. Ehhez pedig minden módon készen kell állnia. A szellemi felkészültsége mellett a teste és a lelke is erős kell legyen. Ehhez folyamatosan karban kell tartanunk Isten templomát, időt kell rá szánni, hogy alkalmasak legyünk a szolgálatra mindenkor amikor az Úr arra szólít. És ahogy ezekben egyre növekszünk, fejlődünk úgy fog kiteljesedni a szolgálatunk is Isten dicsőségére.
A Szent Szellem az utóbbi napokban azt erősítette meg bennem, hogy foglalkozzam többet a szolgálat megszentelésével. Számomra a zászlózás nem pusztán a templomra szorítkozó szolgálat. Minimum egy pár zászló mindig nálam van akárhová megyek. És néhány családi eseményt kivéve az öltözékem is mindig alkalmas arra, hogy zászlózni kezdjek ha szükséges. Hálás vagyok mert mind a családom, mind a gyülekezetem , mind a munkahelyem támogat ebben. Így valóban minden napomat az Úr szolgálatának szentelhetem. Ennek az Úrnak szentelt életnek azonban nem szabad öncélúnak lennie: fontos hogy ő határozza meg milyen módon szenteljük neki az életünket.
Szolgálatom elején a fókusz az iskolán volt. Az ige mely az igazgatói iroda falára került a székem mellé az volt: Ésaiás 62:10 HUNK[10] Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a népnek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé. Egybe foglalt mindent amit akkor végeztem, az új iskola építését, legnagyobb problémánkat, hogy nincsen oda vezető út, meg kell szerezni a területet és mind e közben nem elfelejteni Istennek építjük. A zászló a tőle való gondoskodást és támogatást jelezte. Később, e mellé egy újabb irány jött. Az észak -magyarorszagi régió vezető zászlósaként újabb rhemat kaptam. Jeremiás 1:10 HUNK[10] Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
Majd az országos zászlós iskolámból kilépve újabb irányt vett a szolgálatom. A tanulás új szintjeit készítette elő az Úr. Újabb és újabb pecsétekkel ellátva azt, hogy kutassak, tanuljak építsem bele a táncot a zászlózásba.
A Magyar Táncművészeti Egyetemen fellelt tanulmányokból indulva a Zsidó szakrális táncokon keresztül és kitekintve a külföldi szolgálatokra egy új irányt kapott a szolgálatom. Prédikátor 3:4 HUNB[4] Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Vagyis igenis van helye a táncban a szolgálatban.
2025. október óta tudom: Isten új irányt tervez adni a szolgálatomnak. Folyamatosan az van előttem hogy az egy szívvel való szolgálat minden egyéni érdek felett való. Függetlenül attól, melyik zászlós iskolához tartozunk egyen-egyenként. Róma 15:6 HUNK[6] Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját.
Hol van ebben az én feladatom? John Maxwell szavai nagyon mély nyomot hagytak bennem: „A vezető elsődleges feladata a valóság meghatározása!” E mellett ki emelkedőben fontos, hogy az Isten által meghatározott irányt kövessem. Mi ennek a valósága? Mi az ami tőle való és mi az ami a bennem lévő ember vágya, álma? A Szent Szellem vezetése nem pusztán a szolgálat idejére, hanem a vezetői irány kijelölésére is vonatkozik. A kettő együtt létezik, együtt fontos. Az elhívás nem egyetlen mondat, egyetlen feladat. Felelős vagyok az egyéni szolgálatért, de a csapatom, a tanítványaim fejlődéséért is. Ennek érdekében a szív bölcsességét kérem, hogy a döntéseim ne emberi elmémből jöjjenek.
Így most még a következő nagy országos alkalomra nem is kértem szolgálati engedélyt magamnak és a csapatomnak. Tudnom kell Isten azt szeretné, hogy egyáltalán szolgálatban legyünk-e jelen, és hogy mit tervez, hogyan dicsőítsük őt a különbözőségeink ellenére is együtt. Tudom, hogy neki már kész terve van, így a feladatom az, legyek készen arra, hogy meghalljam. Egy biztos: ellentétben nem lehetünk. Nem méltó hozzá, ha nem együtt járulunk elé. Mivel mind ugyanazokra az országos rendezvényekre járunk, még ha nem is ugyanazokból a gyülekezetekből: Isten királysága egy.
Számomra tehát az, hogy az életem a zászlós szolgálatnak van szentelve egyértelműen meghatározott. Az évek során fokozatosan építette fel az Úr, és sokkal hamarabb előkészítette, mint ahogy megértettem volna. Így teljesen egyértelmű, hogy az életemet neki és az ő szolgálatára kell szánnom. Azt, hogy ezt milyen formában kell tennem, szintén az ő kezébe tettem. Ha táncolnom kell, akkor úgy, ha tanítani, akkor úgy. És a feladatom az, hogy magamat, az időmet, a teherbírásomat, a tőle kapott ajandékaimat erre és csak erre forditsam. Az ő dicsőségére.