Alázat
2025 szeptemberében az iskolánk egy különös emailt kapott. Egy táncverseny meghívását. Először nem is értettem, nem első alkalommal rendezik meg, de soha nem voltunk ilyen témában a levelezőlistájukon. Majd megkaptam a választ, dolgunk van azon a helyen. Magyar nyelvű dicsőítéssel készültünk a tavalyi hálaadó napra. Dicsőítsünk! Egy világi táncversenyen.
Megbeszéltem a kis zászlósaimmal, nem versenyzünk, Jézusról mesélünk azoknak akik a tánc nyelvét amúgy is ismerik.
Azonban elénk állt egy nehézség. A versenyszabályzat négy főt engedélyezett, nálunk abban a korosztályban (10 évesek) pedig 5 táncos tanul zászlózást.
Végül a koreográfia 4 főre készült el.
Az igazi csoda azonban az ötödik: Adél.
Ő, aki a koreográfiát nem a maga oldaláról tanulta meg. Mind a négy lány összes mozdulatát és térformaváltását elsajátította. Ha esetleg bármelyikük számára váratlan jön közbe, a versenyre be tudjon lépni a helyére. Zokszó nélkül tette a dolgat, hálás szívvel, és a csírája sem volt közben a szívében a rosszindulatnak. Ez a tiszta szív a többieknek is feltűnt.
A versenyre végül az öt kislánnyal utaztam, de Adél nem került színpadra. A nézőtérről szurkolt a többieknek. A verseny után már az udvaron ő is együtt zaszlózott a többiekkel a Forrásos egyenruhában.
Néhány héttel később az iskolai áhítaton olyan gyerekek álltak ki az iskola elé, akik kikerültek már az iskolai dicsőségfalra. Adél is kint állt, bár sokan nem tudták miért?
Amikor megkérdeztem tőle mindenki előtt, mit érzett akkor amikor a többiek a színpadon voltak ő pedig nem lehetett köztük, ennyit válaszolt:
Örültem , hogy ott lehettem a csapattal és hogy jól sikerült a tánc. Boldog voltam.
Szó sem esett szomorúságról, neheztelésről. A zászlós zászló nélkül is zászlós.
Így történt, hogy minden gyerek és jelen lévő felnőtt megtanulta az aznap, mit jelent az a szó: Alázat.
Egy tíz éves kislánytól.
Angyalok
Amikor valamilyen nagy, országos alkalomra készülünk mindig elsődleges, hogy az Úr vezessen. De nem ott és akkor hanem előre kérek útmutatást. Így volt ez idén nyáron is.
Mégis egy zászlózás ott lett tiszta és világos.
Tudtam melyik zászlókat kell fogjam. És kaptam hozzá mozdulatokat is. Készen volt egy koreográfia. Mégis ott formálódott át.
A tisztelet áldás és dicsőség. Egyetlen egyszerű mozdulat maradt a kész anyagból. Végtelenítve. Mert semmi más nem fontos. Egyszerre négy: arany és fénylő angyalszárnyakkal. Együtt mozdultunk a galéria két szemben álló oldalán.
A tisztelet áldás és dicsőség egybe olvadó mozdulata a meghajlás és a felemelés megmaradt. Követték már más eseményen spontán kérés nélkül idegenek is. Része a képzésnek. Dicsőség az Úrnak.
Jelenések 7:11-12 HUNB
[11] Az angyalok mind ott álltak a trónus, a vének és a négy élőlény körül, arcra borultak a trónus előtt, és imádták Istent [12] eképpen: „Ámen! Az áldás, a dicsőség és a bölcsesség, a hálaadás és a tisztesség, a hatalom és az erő a mi Istenünké örökkön-örökké. Ámen”.
A fizikailag legfájdalmasabb: bizonyság az elhívásról
A családunkban a karácsony mindig nagy esemény volt. Picike lakásunkban volt hogy több mint húszan gyűltünk össze szenteste a vacsorára, majd ahogy teltek az évek bejött a Diótörő szezon és több családtagot is elvesztettünk változott az ünnep jellege. December 24 a balett előadások sorában az egyetlen szünet nap, ezt igyekeztünk csak a szűk család csendben együtt tölteni.
A 2024-es év vége igazán sok meglepetést tartogatott.
Huszonharmadika éjjel az utolsó előadás után értünk haza. Így 24.-én a régi házukban utoljára kezdtünk készülni a karácsonyra. Egyszercsak kiderült az iskola előtt parkoló sulibuszban maradt egy ajándék. A férjem és a középső lányom elindultak érte.
Nagyjából másfél órával később immár hazafelé tartottak amikor az autóra menet közben rádőlt egy fa. A gondviselésnek hála nem sérültek meg, az üvegszilánkok nem okoztak nagy bajt. De az autó minden eleme és üvege összetört, teljesen használhatatlanná vált. Csoda, hogy épen szálltak ki.
A karácsonyt megtartottuk és 25.-én reggel gyerekeink kis csapata már úton volt vissza Budapestre folytatni az előadásokat. Mi pedig megkezdtük a költözést immár saját autó nélkül ( és egy a sajátunknál jóval nagyobb kölcsönautóval) az új házunkba.
27.-én már mi is Budapesten voltunk, mert szükségünk volt néhány új bútorra.
Ahogy emeltem be a szekrényt a buszba egyszerre hallottam a reccsenést és éreztem a tenyerembe hasító fájdalmat. Tudtam, hogy nagy a baj. A jobb kezem csak sírva tudtam mozdítani. Szalagszakadás.
Nem tudtam fogni a kormányt, nem tudtam tollat venni a kezembe. És teljesen kétségbe estem. Hogyan fogok zászlózni? Isten nyugalomra intett. Hétfőn az első tanítási napon az iskolában fogjak zászlót a kezembe.
A szünet utáni első napon is sírva fogtam a kormányt de a gyerekek számítottak rám. Majd első óra után időt kértem és bementem a tornaterembe.
Nyeles zászlót fogtam először. Félve. De fájdalom nélkül zászlóztam végig a dicsőítést. Zászlót cseréltem és folytattam. Örömben. Hálát adva. Mert amíg zászlóztam, nem létezett a fájdalom, nem volt akadályozva a mozgásom. Lehetett kicsi vagy nagy, könnyű, nehéz, egy, kettő vagy négy zászló nálam.
Isten megmutatta: bármilyen támadás jöhet, amit tőle kaptam azt senki nem veheti el tőlem. Lehet nehézség a mindennapokban. Lehet könny és fájdalom. De amire ő hívott el, azt nem akadályozhatja senki és semmi.
A szolgálatom egész januárban folyamatos volt. A heti két iskolai áhítat, a zászlós órák, a gyülekezetem, kurzusok, január végén a böjtzáró alkalom Budapesten.
A gyógyulás végül április környékére jött el a szolgálaton kívüli életemben. Akkorra múlt el a fájdalom.
Januárban a hétfői zászlós közös imán terveztem, hogy bizonyságot teszek, mi történt a téli szünetben. Úgy gondoltam, ha aznap délelőtt Isten ekkora csodát tett, arról minden társamnak tudnia kell. De végül nem volt rá lehetőség. Az az imaalkalom máskepp alakult.
Istennek ez a mellettem állása volt az ami miatt később amikor le akartam tenni a zászlót nem tettem meg. Ha ő ilyen csodát tett értem. Ha ilyen módon kinyilvánította az akaratát. Én saját magamtól nem mondhatok le róla. Csak ha ő jelenti ki.
Júda oroszlánja Magyaroszág felett
2025 októberében történt, a Nemzeti Imanapon. Amint megkaptam az engedélyt a szolgálatra kérdeztem az Urat, mit vigyek magammal. Négy koreográfiát kaptam és pluszban egy képet. A legnagyobb zászlóm Juda oroszlánja lengett magasan (az tényleg egy nagy 3*4 méteres zászló). Előtte pedig három zászlós piros fehér és zöld zászlókkal együtt, egy ritmusban zászlózott. Bekészítettem a szükséges eszközöket, de tudtam, erre az alkalomra a csapatomból csak én megyek. Fogalmam sem volt hogyan tervezi az Úr.
Már előző nap csak az járt a fejemben, hogy a cél csak az lehet, hogy egységben szolgáljunk. Ezek a szavak buktak ki belőlem újra és újra ima közben. Egyetlen dalt hallgattam melynek a szovege igy szól: Arra vágyunk,
Hogy egy szívvel Téged áldjunk
S ahogy Rád várunk,
Egységben Neked szolgáljunk
Ő, legyen Ő, a Szeretet, a vezérünk
Ő, legyen Ő, a Türelem, példaképünk
Ő, ma is Ő, a Kegyelem, ’kire nézünk
Ő az a hős, csakis Ő érte élünk
Bár nem szoktam ilyent tenni, ezt a dalt még itt a Facebookon történetben is megosztottam az alkalom előtti napon 24 órára a „mit hallgatsz éppen” lehetőségét használva.
Már majdnem vége volt az alkalomnak. A színpad azon oldalán ahova az engedélyem szólt több más zászlós is megjelent. Az egyikőjük odajött hozzám, hogy jól látja -e, hogy zöld zászló van a kezemben? Nála van egy piros és egy fehér. Nem lehetne -e ha együtt zászlóznánk? Most sem tudom ki volt ő.
Végül spontán állt össze a kép amit Isten küldött. Együtt szolgáltunk, egy szívvel. Majd beálltak mögém és még három dicsőítésben voltunk teljes egységben többen is. Akik soha nem láttuk egymást korábban. Követték a koreográfiámat, együtt mozdultunk a hazánkért. Jézus kezébe tettük mindannyian. Függetlenül attól kik voltunk és honnan jöttünk.
Jézus örökké tiszta
Közös városi istentisztelet volt. Ez nálunk azt jelenti, hogy 6-7 városi gyülekezet nem tart a saját helyen istentisztelet ezen a vasárnapon, hanem mind együtt vagyunk. És csatlakozhatnak mások is természetesen.
A gyülekezetek sokfélék. Így külön áldás, hogy már sok éve felkért szolgálatban lehetek itt. De tudom, a zászlózásom nem mindenki számára természetes, vannak akik szeretetből elfogadják, bár nem az ő meggyőződésük szerint való. Hálás vagyok a szívükért.
Egy alkalommal számomra ismeretlen dicsőítésre a Szent Szellem vezetése által zászlóztam elől. Az volt előttem, hogy ma ne azt mutassam meg, hogy Jézus meghalt értünk a kereszten, hanem a hangsúly azon legyen, hogy a vére kiontatott értünk, de a keresztről ez után leszállt és ő az emberek bűne után is hófehér és tiszta.
Az istentisztelet után egy baptista testvérnő jött oda hozzám. És elmondta, most értette meg miért zászlózunk. Nem csak az üzenetet értette meg, de azt érezte, a zászlók az ő dicsőítését emelik feljebb. Egy magasabb szintre.
Én pedig végtelenül hálás vagyok, hogy ezt fontosnak tartotta elmondani is. És ezért fontos legyünk láthatóak. Nem tolakodó módon, de abban a pár pillanatban amikor kinyitotta a szemét dicsőítés közben megkapta azt amit az Úr neki szánt. Hallelujah
Dávid sátora
A zászlózásunkban elsődleges dolog, hogy Istennek, Istentől, Istennel történjen. Ezért nagyon fontos, hogy a mozdulatok, a képek, és a koreográfiák ne az emberi énünk gondolataiból épüljenek.
2025 februárjában egy közös vezető-követő zászlózásunk volt Annával. Egymással szemben térdeltünk és különleges módon egy-egy nagy fehér standard szolgálati zászló és egy-egy kis arany angyalszárny volt nálunk. A mozdulatok inkább voltak statikusak, egy kép jelent meg. A zászlók Dávid sátorává váltak. Ez olyan erős volt, hogy Zoli, aki látta a képet külön szóvá is tette: a sátrat látja a zászlókban és ahogy megnyílik megnyílik a menny is.
A képet megtartottuk, gyakoroltunk mert nagyon pontos illesztéseket és nagyon precíz mozdulatokat igényelt.
Egy hónappal később tudtuk meg, hogy a Dics-suli a Próféta suli és az egész év David sátora köré fog épülni. Isten előre elkészítette a szolgálhatunk módját, megadta mi a feladatunk. Felkészített minket.
A David sátorát így minden olyan helyszínre legyen kicsi vagy nagy elvittük, ahol szolgálati lehetőséget kaptunk. Volt olyan is, amikor mások is csatlakoztak hozzánk. Hogy a sátor kiteljesedjen. És fantasztikus erő áradt ki ahogy a sátor felépült, majd megnyílt mindenki előtt. Dicsőség az Úrnak.