Hosszú ideig úgy tanultam, hogy a test és a test dolgai feleslegesek; olyan dolgok, amelyektől meg kell szabadulni, s amelyeket meg kell vetni. Azt tanultam, hogyan kell kiirtani a testet az életemből.
Róma 8:5, 7-8
[5] Mert akik test szerint élnek, a test dolgaira gondolnak, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaira.
[7] Mivel a test szerinti gondolkodás ellenségeskedés Istennel szemben, hiszen nem veti alá magát Isten törvényének, sőt nem is képes rá. [8] Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
Ez nem volt összhangban azzal a tudattal, hogy a testem templom.
Ez az ige lett a kulcs, amely helyére tette a dolgokat. Nyilvánvaló volt, hogy a templomot karban kell tartani és óvni kell. Ám ha áldozatnak szánjuk, még fontosabb, hogy az áldozat tökéletes legyen – ahogyan azt a Mózes harmadik könyve is írja.
Hogyan ajánlhatnám fel gyenge, bűnös testemet áldozatul? Hogyan dicsőíthetném testemben Őt, aki tökéletes?
Újjászületésünk után a régi emberünk halott. Ám állandó küzdelem, hogy fizikai állapotunkat is méltóvá tegyük ehhez. Így nem elégedhetünk meg azzal, hogy a munka már elvégeztetett.
Az ige pedig világos:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” Ez az első parancsolat. Lukács 10:27
A tánc mindez egyben. Benne van a szív, a lélek, az elme, és a test ereje.