Elsősorban Istennek. Dicsőítem, imádkozom hozzá zászlóval. Az ima minden formáját, mozdulattal kimondva.
És az embereknek, emberekért, segítve, emelve a dicsőítésüket, vagy prófétai üzenetet átadni nekik.
De miért állunk ki az emberek elé?
Számomra kiemelten fontos, hogy csak akkor álljak oda, ha azzal valóban feladatom van.
Ha istentiszteleten dicsőítek, akkor bár nem csak énekkel hanem zászlóval is teszem, nem több ez, mint bármely más testvér saját dicsőítése a gyülekezetből. Ők énekelnek, én mozdulatokkal teszem. Ilyenkor egyáltalán nem szükséges elől lennem. Szívesen húzódom hátra és dicsőítek szabadon.
Szolgálatnak azt tekintem, ha felkérnek, vagy szolgálatként mások megnevezik a zászlózásomat. ( Ki vagyok én, hogy magamat ajánljam szolgálatba? És hogyan tehetném, hogy a szolgálatra jelentkezésemmel tulajdonképpen kritikával illessek bárkit, hogy ő maga nem mindenre kiterjedően tervezte meg azt amire látást ő kapott, nem én? )
Ilyenkor természetes, hogy elől legyek, de nagyon fontos, hogy a feladat miatt kell láthatónak lennem, nem magam miatt. Fontos számomra, előre csak akkor menjek, ha tudom, miért van ott a helyem. A zászlózás nem esztétikai kiegészítő elem. Nem a magamutogatás a cél, és nem is az, hogy minél többször elől zászlózhassunk, minden eseményen. Tudnunk kell, miért vagyunk ott, ahol? Az utcán, hogy megszólítsanak és hirdethessük az örömüzenetet, hátul, hogy imában, befedezéssel támogassuk a gyülekezetet, vagy elől, mert látniuk kell azt amit nekik szánunk? Tudod -e pontosan miért állsz előre? Tudod-e pontosan miért van pont ott, pont akkor helyed? Kaptál vezetést?
E mellett még egy dolog nagyon fontos: mivel jelenlétünk puszta dicsőítés esetén is zavaró lehet, én ekkor is engedélyt kérek zászlózni. Megbotránkoztatni, a figyelmet elvonni, vagy a dicsőítés ahelyett magunkra vonni nem szeretnék.
És amennyiben a látást én kapom, az esemény szervezése az én feladatom, vagy kifejezetten a zászlózásra épül, természetesen Isten szavát követve, elől a fő helyen kell lennie a zászlóknak. De ebben az esetben a cél természetesen egyértelmű. Nem az az elhatározás, hogy csináljunk egy zászlós darabot. Hanem, a célt, amit elénk hoz az Úr az ajándékai segítségével megvalósítjuk.