A következő esszé az első és leggyakrabban használt zászlóm színéről, a fehérről szól. Gyermekkorom óta a fehér a kedvenc színem, és ez azóta csak még inkább megerősödött bennem, hogy zászlós szolgálatot végzek.
Fizikatanárként a fénytan tanítását mindig a Bibliával kezdem. A teremtés első cselekedete az, hogy Isten világosságot teremtett – jóval azelőtt, hogy megalkotta volna a világító égitesteket és fényforrásokat. Amikor a fény kettős természetét – részecske vagy hullám – bizonyítom a diákjaimnak, újra és újra rácsodálkozom arra, hogy a Biblia ezt a valóságot is magában hordozza. Ezzel összehasonlítva mi, emberek csak viszonylag nemrég kezdtük megérteni a fénynek ezt a különös kettősségét.
A színek még ennél is érdekesebbek. A fény hullámtermészete nemcsak a terjedés jelenségét és számos különös fizikai kísérletet eredményezett, hanem magyarázatot ad arra is, hogy a bennünket körülvevő világ sokkal több annál, mint amit érzékszerveinkkel képesek vagyunk felfogni. Körülöttünk minden rezgés: a hőmérséklet – az abszolút nulla fok azt jelenti, hogy a részecskék mozgása megszűnik –, a hang, a rádióhullámok, a mikrohullámú sütő működése és még sok minden más.
Isten olyan érzékszerveket adott nekünk, amelyek segítségével különböző hullámokat érzékelünk. Ezeknek a hullámhosszától és természetétől függően hangként, fényként, hőként illetve különböző eszközök segítségével sugárzásként vagy rádióhullámként érzékeljük azt, ami valójában körülvesz bennünket. Ebben a rendszerben a színek az elektromágneses sugárzás 380 és 750 nanométer közötti hullámhossz-tartományába esnek, éles határok nélkül, egyik színből fokozatosan átmenve a másikba.
Az egyetemen sok spektrális analízist végeztünk, amelynek során különböző anyagok összetevőit azok spektruma alapján határoztuk meg. Így például a natrium sárga fényt generál. A spektrumban több szín jelenik meg egymás mellett, azonban a látható színeknek van egy különleges tulajdonságuk.
A szemünk kétféleképpen képes egy adott színt érzékelni. Látjuk azt a tárgyat, amelyről a fény visszaverődik és a szemünkbe jut, és annak színét annak megfelelően érzékeljük, hogy milyen fény jut a szemünkbe – akár egyetlen szín, akár több szín keveréke. Például zöldet látok akkor, ha egy tárgyról zöld fény jut a szemembe, de szintén zöldet érzékelek akkor is, ha egyszerre kék és sárga fény jut a szemembe. A két eset között önmagában a látás alapján nem tudok különbséget tenni. Nem tudom meghatározni, melyik történik éppen.
Éppen ezért számomra a legkülönlegesebb szín a fehér, amely egyidejűleg magában hordozza az összes színt, és együtt alkotja a tökéletességet.
A fehér tehát a legteljesebb és legkülönlegesebb szín. Egyszerre mindent magában foglal, mégis a legtisztább színként ismerjük . Számomra Isten tökéletességét jeleníti meg.
Ezt nem hívő emberekkel folytatott beszélgetéseim során is többször felhoztam példaként: ha a Biblia nem Istentől ihletett Ige lenne, akkor hogyan lehetséges, hogy azok, akik lejegyezték, már jóval azelőtt ismerték ezt a tökéletességet, hogy a fizikusok felfedezték volna a fénynek ezt a természetét?
Ha pedig továbbmegyünk, és a látható földi spektrumon túlmutató színeket is figyelembe vesszük – amelyek létezéséről szintén tudományos alapon van ismeretünk –, ezek együttesen szintén tökéletes, ragyogó fehér fényt eredményeznek.
A fehér ezért számomra a tökéletesség, tisztaság, őszinteség, igazság, tisztelet és igazságosság szimbóluma: annak jelképe, ami hibátlan – a tökéletes, bűntelen Bárányé.
Jelenések 19,7–8
„Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk neki dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője, és az ő felesége felkészült. Megadatott neki, hogy felöltözzék ragyogó, tiszta gyolcsba; mert a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti.”
Jelenések 21,10–11
„És lélekben elvitt engem egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amint Istentől, a mennyből alászáll. Isten dicsősége volt benne; ragyogása olyan volt, mint a legdrágább drágakőé, mint a kristálytisztán ragyogó jáspisé.”
Jelenések 3,4–5
„De vannak néhányan nálad, Sardisban, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehérben fognak járni velem, mert méltók rá. Aki győz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak nevét nem törlöm ki az élet könyvéből, hanem vallást teszek nevéről az én Atyám előtt és angyalai előtt.”
Dániel 7,9
„Amint néztem, trónokat állítottak fel, és az Öregkorú leült. Ruhája fehér volt, mint a hó, fejének haja pedig olyan, mint a tiszta gyapjú. Trónja tüzes láng volt, kerekei pedig égő tűz.”
Zsoltárok 51,8–9
„Te pedig a bensőmben való igazságban gyönyörködsz, és a szívemben bölcsességre tanítasz. Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek.”
Ézsaiás 1,18
„Jöjjetek, szálljunk vitába egymással! – mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérré válhatnak; ha vörösek is, mint a bíbor, fehérek lesznek, mint a gyapjú.”
Márk 9,3
„Ruhája olyan ragyogó, tündöklően fehér lett, amilyenre egyetlen ruhafestő sem tudná a földön kifehéríteni.”
A zászlós szolgálatomban a fehér volt az első szín, amelyet használtam. Isten dicsőségére zászlóztam, és úgy éreztem, hogy Istenhez méltó módon a fehér az egyetlen olyan zászlószín, amelyet használhatok. Így az első zászlóim fehérek voltak: egy hagyományos, fa nyelű zászló, egy műanyag nyelű téglalap alakú zászló, valamint egy hatalmas szilikonzászló.
Az első évben a zászlós szolgálataim több mint felében fehér zászlóhoz nyúltam. Az erőteljes isteni jelenlét időszakaiban örömmel érintettem meg a zászlómat, illetve körülvettem magam vele. Ily módon vált láthatóvá az imádságom és az a mély vágy a szívemben, hogy az Ő jelenléte vegyen körül. Kifejezte a bennem lévő végtelen szomjúságot és azt a vágyat, hogy minden pillanatban valóban Vele legyek.
Később elkezdtem a fehér zászlót mások szolgálatára is használni.
Az egyik legerőteljesebb zászlós szolgálatom egy városi rendezvényen történt. A Szent Szellem arra vezetett, hogy a vérvörös zászlómat a félbehajtott fehér zászlóra terítsem. A két zászló együtt mozgott. Krisztus vére kiontatott.
Ahogy azonban továbbhaladtunk a dicsőítésben, a fehér zászló a vörös zászló elé került, és együtt táncoltak. Ezután a vörös zászlót a földre helyeztem. ( Én egyébként soha nem teszek zászlót a földre, mert nem adom át magam az ellenségnek. ) A fehér zászló pedig magasra emelkedett, ragyogva és fényesen.
A dicsőítés után odajött hozzám az egyik testvérnő, és ezt mondta:
„Most már értem, miért lengeted a zászlót. Sok helyen láttam már zászlós szolgálatot, de ma értettem meg, hogy Jézus vére kiontatott, Ő azonban bűntelen maradt, és legyőzte a gonoszt.”
A fehér zászló tökéletessége megmutatta neki, hogy Jézus nem csupán a szeplőtelen Bárány és az áldozat. Nem egyszerűen meghalt és feltámadt, és nem pusztán megváltott bennünket a bűneinkből, hanem megvívta a harcot és győzelmet aratott!
Éppen ezért a szolgálatomban és a tanítványaimmal kapcsolatban különösen fontosnak tartom, hogy méltó módon érkezzünk meg azokra az alkalmakra, amelyekre készülünk. Megtisztult szívvel, készen és felkészülten.
Szolgálatba csak akkor léphetünk be, ha valóban felkészültünk rá. Nemcsak annak kell tudatában lennünk, hogy mit képvisel az adott alkalom, hanem annak is összhangban kell lennie a személyes lelkiállapotunkkal és szívünk állapotával.
Ugyanakkor azt is fontosnak tartom, hogy ez rajtunk külsőleg is látható legyen. Ezért az egyenruhánk alapszíne mindig fehér, ugyanakkor soha nem öltözünk teljesen fehérbe. A gyermekek egyenruhája fehér és arany színű. Mi, felnőttek, fehér felsőt és fehér nadrágot viselünk, amelyhez kék, illetve arany-ezüst színű szoknya társul.
Arra törekszünk, hogy emberi mivoltunkban a lehető legtisztábbak legyünk, de tökéletesen tiszták nem lehetünk.
Amint azt talán már érzékelhetitek, a színeknek nagyon fontos jelentőségük van a zászlós szolgálatomban. Körülbelül négy évvel ezelőtt ez még inkább elmélyült bennem. Sokféle színű zászlót készítettem, és volt egy többszínű zászlóm is. Közben azonban a fehér szín mindig megmaradt.
Még most is előfordul, hogy egy-egy dicsőítő szolgálat során az adott szöveg vagy üzenet alapján egy bizonyos zászlószín lenne a logikus választás, én mégis a fehérhez nyúlok.
Mert egyszerűen ott és akkor arra van szükség.
Mert minden benne van. Minden benne foglaltatik.
Máskülönben olyan lenne, mintha minden egyes színt külön-külön ráhelyeznénk egy zászlóra. A fehér azonban önmagában hordozza mindezeket – egyszerűen a maga tökéletességében.
Hivatkozások